Hungarian (formal)French (Fr)English (United Kingdom)Deutsch (DE-CH-AT)

Munkácsyról - A múlt vonzásában

  • PDF
  • Nyomtatás
  • E-mail
Tartalomjegyzék
Munkácsyról
Fiatalkori megpróbáltatások
A múlt vonzásában
Új utak keresése
Krisztusképek időszaka
Amerikai út, s végső dráma
Minden oldal

A múlt vonzásában

1868-1874

1868 októberében Munkácsy megérkezett Düsseldorfba. A város természetes szépsége vonzotta a festőket, művészkolóniája ebben az időben olyan népes volt, mint Münchené. A vonzerőhöz hozzájárulhatott az akadémia sajátos stílusa, amelyet „düsseldorfi iskola" néven emlegettek, s amelynek fő vonása az akadémiák klasszikus eszményéhez képest a természetesebb, egyszerűbb szemléletmód és a valóság iránti fogékonyság. A legjellemzőbb azonban a sokszínű, árnyalt lélektani ábrázolásra való törekvés volt, amelyet a sokalakos életkép műfaja képviselt a legalkalmasabban.

Knaus kedvesen fogadta a fiatal festőt és vállalta a tanítását. Munkácsy első itt festett életképe az Ásító inas volt, amely egy ágyból éppen kikelő, nyújtózkodó, ásítozó inast ábrázol. A mű, amely sajnos elpusztult, és csak reprodukciókból ismerjük, jól mutatja az anekdotázó, humorizáló német életképfestészet hatását. A képhez tanulmányként készült az Ásító inas című tanulmányfej (34.kép), amely egy minden szépítéstől, idealizálástól mentes, fáradt, elkínzott arcú fiatalembert ábrázol, aki talán ifjúkorának kevésbé vidám emlékei közül bukkant elő. A kép elkészítése mintha lökést adott volna az ifjú festőnek, aki - mint leveleiből kiderül - elégedetlen volt magával és lázasan kereste a továbbvivő utat. Ekkor talált rá a Siralomház (28.kép) ötletére. Elkészítette a kép rajzvázlatát és megmutatta tanárának. Knaus azonban úgy vélte, hogy ifjú tanítványa még nem eléggé felkészült a feladat megvalósításához, és lebeszélte a munka folytatásáról. Munkácsyt dühítette és elkeserítette ez a hozzáállás; talán ez, no meg a bizonyítani akarás, arra sarkallta, hogy mégis megfesse a képet. Közben anyagi problémái is támadtak, mert a modelleket fizetni kellett. Ligeti Antaltól kért pénzt, aki - mint már korábban is annyiszor - segített neki.

A munka közben Munkácsy elutazott Münchenbe. Itt ismét láthatta Courbet műveit. Düsseldorfba visszatérve 1869 őszén fejezte be a Siralomházat (28.kép). A kép a korszakban ismert és kedvelt betyártematika feldolgozása, amivel már korábban is foglalkozott a festő. A katonai behívás elől a pusztákra menekülő és bujdosó szegénylegények saját törvényeik szerint éltek, a gazdagok kirablásával biztosították megélhetésüket, ezért a szegény falusi emberek rokonszenveztek velük. A szimpátiát még csak fokozta, hogy az 1848-49-es szabadságharc leverése után a Habsburg császári seregbe való besorozás vagy a megtorlás miatt sok legény állt betyárnak. A kép témája ily módon a politikai helyzetre való utalástól sem volt mentes, és már ezért is számíthatott a közönség figyelmére és érdeklődésére. Az igazi sikert azonban a téma feldolgozásának módja jelentette. A sötét börtönben ülő halálra ítélt betyárt csodálkozva, megdöbbenve veszik körül a falusiak; érzelmeiket arckifejezéseik, gesztusaik, mozdulataik fejezik ki. A lélektani ábrázolás sokfélesége, a sötét-világos színek ellentéte, a betyár lelki vívódásának szemléletes ábrázolása nagy hatást tett mind a szakmai, mind a nagyközönségre. Ez a fajta érzelemgazdag ábrázolásmód szokatlan volt a korszak festészetében, s a realizmus eszközeinek szerencsés alkalmazása meghozta Munkácsy számára a sikert. Büszkén írja leveleiben, hogy a műkereskedők viselkedése is megváltozott, mindenki, még a szigorú professzorok is sokkal kedvesebbek lettek vele. A végleges kép Knaus tetszését is elnyerte: biztatta a festőt, hogy küldje el Európa legrangosabb kiállítóhelyének tárlatára, a párizsi Szalonba. Ezt Munkácsy 1870-ben meg is tette. Boldogan írta fő támogatójának, Ligeti Antalnak: „Most vettem Párisból egy sürgönyt, mely tudatja, hogy a jury képemnek odaítélte az arany medaliumok egyikét…" A szakmai siker mellé anyagi is társult, hiszen a Siralomházat (28.kép) még a műteremből megvásárolta egy William P. Wilstack nevű amerikai milliárdos műgyűjtő. A kép később az ő özvegyétől egy philadelphiai múzeumba (Academy of Fine Arts) került, majd száz évvel később vásárlás révén Magyarországra.

A Siralomház (28.kép) egy csapásra híressé tette festőjét. Goupil párizsi műkereskedő azonnal ellátogatott hozzá Düsseldorfba, több képét megvásárolta, és további képeket rendelt tőle. Ő biztatta először Munkácsyt, hogy költözzön Párizsba. 1870 nyarán azonban kitört a porosz-francia háború, s a város megtelt német tisztekkel, francia hadifoglyokkal, belga és német menekültekkel. A festő a háborús hangulat hatására kezdte el festeni Tépéscsinálók (44.kép) című képét, melynek központi figurája a fáradt katona, aki élményeit meséli a sebesülteknek tépést, kötést készítő lányoknak és asszonyoknak. A képet már Párizsban fejezte be a művész, akit végül egy francia arisztokrata, De Marches báró és felesége hívott meg. Egy francia ezredes rendezte vacsorán ismerkedtek meg, a házaspár jó barátja, Paál László révén. A kellemes estét több találkozás is követte még Düsseldorfban, és Munkácsy ígéretet tett, hogy meglátogatja őket.

1871 januárjában meg is érkezett Párizsba, és ígéretéhez híven megkereste a De Marches házaspárt. Ők találtak műtermet Munkácsy számára, segítették az élet mindennapos dolgaiban, és még abban az évben meghívták Luxemburg melletti kastélyukba, Colpachra. Bár nem voltak anyagi gondjai, hiszen még érvényben volt a Goupil műkereskedővel kötött szerződése, Munkácsy mégis állandóan szorongott az iránta megnyilvánuló elvárások miatt, és hogy meg tudja-e ismételni a Siralomház (28.kép) sikerét. Lelkiállapotát jól mutatja pártfogójához írt néhány sora: „Ó én sokkal nehezebbnek tartom megtartani a megalapított hírnevet, mint megszerezni [...] a véletlen szerencsét egy egész életre kiterjeszteni [...] erőm legnagyobb megfeszítése szükséges. Ezt tehát tenni fogom, mert a hanyatlás szörnyű gondolata egy óriás szörnyként áll előttem, mely valóban, néha még álmomat is zavarja." Önbizalomhiányát, saját tehetségében való kételkedését még csak fokozta, hogy Goupil kritizálta a számára festett Korhely férj hazatérése (41.kép) című munkáját. A képet a művész emiatt meg is semmisítette. Katasztrofális lelkiállapotában ismét De Marches báró sietett segítségére: meghívta colpachi birtokára. Itt kezdetben annyira rosszabbodott Munkácsy állapota, hogy öngyilkosságot kísérelt meg, kiugrott az egyik emeleti ablakból. Sérülései azonban nem voltak súlyosak, így hamar felépült. A nyugodt környezet és a szeretetteli gondoskodás azonban lassan meghozta élet- és alkotókedvét, s 1872-73 során több képet is festett. Ekkor fejezte be a Búcsúzkodást és a Köpülő asszonyt (48.kép). Mindkettő kétalakos, bensőséges, lírai hangvételű életkép, a realizmus komor színeivel megfestve. A jellemábrázolás erejét, művészetének igazi erősségét a Köpülő asszony (48.kép) főalakja fejezi ki a legjobban. Az asszony arca, tekintete, fáradt testtartása s a nyomorúságos környezet a reménytelenség, a kilátástalanság érzését kelti a nézőben.

Munkácsy 1873 őszén barátja, Paál László hívására a művésztelepéről híres Barbizonba utazott. Itt készült a Rőzsehordó nő (60.kép), amelynek lírai realizmusa, meghitt természetszemlélete a művésztelep legnagyobb mestere, Jean-François Millet hatását tükrözi. Még Colpachon kezdte el az Éjjeli csavargók (92.kép) című, sokalakos életképét, amelynek alakjai - a hajnalban feltűnő, nagyvárosi csavargók és az őket figyelő városi szegények - nélkülözésekben bővelkedő fiatalkorának szereplői lehettek. A képet még abban az évben befejezte, s 1874-ben már a Zálogház című művén dolgozott, amely szintén sokalakos életkép. Az elszegényedett városi nincstelenek reménytelen helyzetét jól érzékelteti a sokszínű, árnyalt jellemábrázolás. A mű végleges változata New Yorkba, a Metropolitan Múzeumba került, később azonban eladták. A kép elkészülését számos kitűnő, önálló képként kezelhető vázlat előzte meg, például az Anya gyermekével (51.kép), a Köpenyes férfi (56.kép) vagy aPersely előtt (55.kép). Több képének modellje, éppúgy, mint az ugyanakkor készült Leány a kútnál (62.kép) esetében, a De Marches ház egyik szolgálója volt.

Az 1873-as év fontos változást hozott: meghalt pártfogója, De Marches báró. Özvegye, Cecile Papier, elhunyt férjéhez hasonlóan gondoskodott a festőről, amikor az nehéz napokat élt át. Már 1871-es megismerkedésük óta meleg barátság fűzte őket egymáshoz. Munkácsy az 1873-as év második felében meghitt hangvételű leveleket ír Cecile-nek, és kivárva a gyászidőt, 1874. augusztus 5-én feleségül vette. Az ifjú házasok hosszabb nászútra indultak. Néhány hetet Svájcban, majd Észak-Olaszországban töltöttek. Velencéből Bécsen át Pestre utaztak, ahol nagy ünnepléssel fogadták őket. Számos meghívást is kaptak, de igyekeztek Békéscsabára, mert Munkácsynak már hiányzott a festés. Nagybátyja és nevelője, Reök István egy kis műtermet biztosított számára. Megérkezésük után Munkácsy azonnal munkához látott. Felesége erre így emlékezett vissza: „Az első két Csabán töltött hét arra szolgált, hogy jól kipihenjük magunkat. [...] Miska pedig lázasan dolgozni kezdett. Majdnem befejezett két tájképet, ezek elegendőek, hogy kifizessék utazásunk költségeit. Utána azzal törődött, hogy a legközelebbi nagy festményéhez tanulmányokat fessen." Az említett képeket a szakirodalom a Kukoricás (61.kép), a Falu hőse (70.kép) és a Poros út című képekkel azonosította. A Poros út két változatban is ismert. Egyelőre még nem tudjuk, hogy melyik született 1874-ben, és melyik később. Mindkét kép alapmotívuma a parasztszekér által felkavart porfelhő és az azon átszűrődő napfény látványa. A Poros út I-en (161.kép) a szekér, a lovak és a hajtójuk konkrétabban vannak körvonalazva, erőteljesebben kivehetők. A Poros út II. (162.kép) esetében az egész kép egy rózsaszínes-sárgás látomássá, atmoszferikus tüneménnyé válik, és az angol William Turner (1775-1851) képeinek emlékét idézi.

A két festmény egyedi és különleges helyet foglal el az életműben, mert Munkácsy nem festett több hozzájuk hasonló képet. Meglétük azt bizonyítja, hogy a festőt foglalkoztatták a fényproblémák. A két képen egészen közel jutott a levegő- és fényhatásokat érzékeltető plein air- és impresszionizmushoz közelítő megoldásokhoz, amelyektől egyébként írásban is és szóban is ő maga többször elhatárolódott.



 

Munkácsy Alapítvány a facebookon